Csendes Percek, 1966 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1966-05-01 / 3. szám

Olvassuk: Zsolt. 119:41—48; II. Korintus 4:1—7.

»Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok. Olyan nép, melyet Isten sajátjának tekint, hogy hirdessétek Annak hatalmas cselekedeteit, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.« (I. Péter 2:9.)

Egyik utam alkalmával nagy leckét kaptam egy egyszerű öreg asszonytól, hogy a körülményekre való tekintet nélkül, mindig lehet szolgálni Istent, ha akarjuk. Ez az egyszerű öreg asszony részt akart venni az evangelizáció munkájában — de nem tudott sem írni, sem olvasni. Számára azonban ez sem jelentett akadályt. Vett egy bibliát, elkezdte látogatni szomszédait és arra kérte őket, hogy olvassanak neki belőle egy-egy szakaszt. így érte el azt, hogy szomszédai is megismerkedjenek a Bibliával.

A misszió munkájában mindenki részt vehet — senki sem élhet olyan kifogással, hogy nem talál megfelelő területet.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, köszönjük néked azt a nagy kiváltságot, hogy szolgálhatunk Téged. Könyörgünk, segíts bennünket, hogy ezt a nagy lehetőséget el ne herdáljuk, hanem hűségesen ragadjuk meg mindig az alkalmat a bizonyságtételre, Ámen.

— Mindnyájan Krisztus ügyének a misszionáriusai vagyunk. —

Per O. Mydske (Uruguay)

PÉNTEK, MÁJUS 27.

3»