Csendes Percek, 1966 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1966-05-01 / 3. szám

Olvassuk: Máté 5:13—19. »Úgy tündököljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jócselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.« (Máté 5:16.) A lámpának, a gyertyának és általában a fényfor­rásnak több figyelemreméltó tulajdonsága van. Az egyik az például, hogy mindig túl mutat magán. Nem azért gyújtjuk meg, hogy csak magát a lámpát, nézzük, ha­nem, hogy fényénél, világosságánál meglássunk olyas­mit, ami különben el lenne rejtve előlünk. A keresztyén embernek a jó cselekedeteire és bi­zonyságtételére sem azért van szükség, hogy az embe­rek őt lássák, hanem hogy Isten kegyelme világosodjék meg előttünk. A lámpának és a mécsnek egy másik tulajdonsága, hogy miközben világít, elég. Sokszor elfelejtkezünk er­ről és azt képzeljük, hogy a hívő élet földi boldogulást jelent. Pedig Krisztus követése egyenlő az önmagát las­san elemésztő szolgálattal. IMÁDKOZZUNK: Atyánk, köszönjük néked a Krisztusban megjelent végtelen szereteted és azért könyörgünk, hogy legyen minden tettünk, szavunk és egész életünk utat mutató bizonyságtétel erről a szere­­tetről, Ámen. — Ha szívünkben Isten lakozik, akkor életünk Ő róla tesz bizonyságot. — Shirley W. Crabtree (Texas) SZERDA, MÁJUS 25. 27

Next

/
Oldalképek
Tartalom