Csendes Percek, 1966 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1966-05-01 / 3. szám

Olvassuk: János 6:5—14.

»Semmit ne félj azoktól, amiket szenvedned kell: ...Légy hív mind halálig, és neked adom az életnek koronáját.« (Jelenések 2:10.)

Miikor Jézus a földön járt, fiatal fiúk és lányok is örömmel hallgatták tanítását. Az a fiú, akiről mai igénkben olvastunk, bizonyára az első sorban ült, és azért hallotta meg, miről beszélt Jézus tanítványival: hogy a tömegnek szüksége van ennivalóra. És ekkor azt tette, ami Krisztusnak mindig olyan nagy öröm: felajánlotta Neki, amije volt.

Mi is tudunk olyan if jakról, akik Krisztusnak ajánlották életüket: Neki adták, amijük volt. így Krisztus megáldotta és megsokasította a kicsit; életüket megnemesítette, jellemüket megerősítette és hogy nagy feladatokat végezzenek el.

Krisztus fiatal emberek közül választotta tizenkét tanítványát. Egyházunk története is mutatja, hogy Isten rendszerint fiatal embereket hív el nagy feladatok elvégzésére.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, alázatos szívvel könyörgünk a mi fiainkért és lányainkért! Add, hogy felismerjék Krisztusban a Megváltót és meghallják az Ő hívó szavát. Engedd, hogy ezeken a fiatal életeken keresztül újuljon meg beteg társadalmunk. Krisztus nevében Ámen.

— Jézus most is hívogatja a fiatalokat, hogy az ő tanítványai legyenek. —

Kohlstaedt E. Donald (Washington)

SZOMBAT, MÁJUS 21.

33