Csendes Percek, 1966 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1966-05-01 / 3. szám

ÁLDOZÓCSÜTÖRTÖK, MÁJUS 19.

Olvassuk: I. Timótheus 4:12—16.

»Mert nem félelemnek lelkét adott nekünk az Isten, henem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét. Ne szégyeld hát a mi Urunk bizonyságtételét, se engem az Ő foglyát.« (II. Timótheusz 1:7—8.)

Egy újonc katona az első éjszakát töltötte a kaszárnyában. Odahaza minden este letérdelt az ágya mellé, mielőtt lefeküdt és elmondotta esti imádságát. Most egy pár percig habozott, arra gondolt, hogy mások kicsúfolják, ha térdelni látják. Végül is erőt vett magán és letérdelt az ágya mellé. Némelyek valóban nevettek. Amidőn azonban imádsága után lefeküdt ágyára, meglepetve látta, hogy több fiatal katona térdelt, csendben imádkozva.

A legjobb módja annak, hogy Urunkról bizonyságot tegyünk, ha jó példát mutatunk másoknak a »beszédben, a magaviseletben, a szeretetben, a lélekben, a hitben, a tisztaságban.« (I. Tim. 4:12.) Ha keresztyén módon viselkedünk, másokat is befolyásolhatunk, hogy keresztyénekké váljanak.

Amikor az Ur Jézus itt volt e földön, Ő nemcsak hirdette az Igét, de úgy is élt, hogy tökéletes példát mutatott. Cselekedetei is tanúskodtak az igazságról és ezáltal megnyerte az emberek szívét és követték Őt.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, köszönjük Neked, szent Fiad isteni életének példáját. Adj nekünk bátorságot ahhoz, hogy mi is tanúskodjunk Róla. Add, hogy életünk által befolyásoljunk másokat is, hogy szeressenek kövessenek Téged. Ámen.

— Szavainkból és cselekedeteinkből kitűnik, hogy mi van a szívünkben. —

Beatrice Telfer (Ontario)

ai