Csendes Percek, 1966 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1966-05-01 / 3. szám

Olvassuk: Máté 4:17—22.

»Te vagy az én reménységem, óh Uram Istenem, én bizodalmám gyermekségemtől fogva!« (Zsolt. 71:5.)

Az ifjúkor az élet reggele, gyönyörűséges időszak, a nagy elhatározás ideje. Az az idő, mikor némelyek elhatározták, hogy követik Krisztus tanításait. Mások számára viszont az az idő, mikor ezt a döntést elmulasztják.

Az ilyenek azt szokták mondani: Jézus tanítása nem gyakorlati. Abban maradnak, hogy jobb, ha arra az időre halasztják a döntést, mikor már bizonyos pozíciót megszereztek mguknak a világban. Mikor megerősödtek üzleti szempontból, vagy bizonyos munkakörben, vagy megfelelő vagyonra tettek szert.

A bölcsebbek ellenben már korán eldöntik, hogy rábízzák magukat Krisztusra és soha nem bánják meg ezt. Egész sereg ilyen esetet sorolhatnánk fel; olyanokét, kik az élet minden területén és minden foglalkozásában a legnagyobb eredményt érték el.

IMÁDKOZZUNK: Segíts, mennyei Atyánk, a nemzetek ifjúságát, hogy Krisztus követésére határozzák el magukat, és ne mulasszák el ezt. A küzdés e napjaiban tartsd emlékezetükben Istennek atyai s az embernek testvéri mivoltát és az aranyszabályt. Ámen.

— Isten felhívja az ifjakat, hogy szánják oda egész életüket az Ő szeretetére és szolgálatára. —

Emory C. Pharr (Virginia)

HÉTFŐ, MÁJUS 16.

18