Csendes Percek, 1966 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1966-05-01 / 3. szám

VASÁRNAP, MÁJUS 8

Olvassuk: Máté 13:18—23.

»Vegyétek azért szívetekre és lelketekre a szavai* mat; ...és tanítsátok meg azokra a ti fiaitokat, szólván azokról, mikor házadban ülsz, mikor úton jársz, mikor fekszel és mikor felkelsz.« (V. Mózes 11:18—19.)

Ez a parancsolat réges-régen adatott Izrael fiainak, hitük fundamentumául. Ez segítette őket arra, hogy Istenre irányítsák gondolataikat és Istenfélő családi otthont alapítsanak.

Emlékszem, mikor mint gyermek akár rosszat, akár jót csináltam, nagyanyámnak, aki velünk lakott, mindig volt számomra egy bibliai mondása. Nagyanyám mondásaira akkor nem igen figyeltem, de az Igék mégis megmaradták emlékezetemben. Most, hogy én is nagymama vagyok, sokszor eszembe jutnak nagyanyám bibliai mondásai, amelyek figyelmeztettek, megróttak, vigasztaltak, vezettek engem. Lehet-e nagyobb kincset lerakni a gyermek szívébe, mint az örökkévaló Isten mindenható Igéjét?

Az otthon az, ahol a lelki életünk formálódik. Hogy várhatjuk Isten áldását az életünkre, ha elmulasztjuk Istennel és gyermekeinkkel szemben való kötelességünket?

IMÁDKOZZUNK: Mennyei édes Atyánk, köszönjük örökkévaló kegyelmedet. Bocsásd meg, ha elmulasztjuk Szent Igéd olvasást. Ébreszd fel bennünk a felelősségérzetet embertársaink, gyermekeink iránt, akiket reánk bíztál, hogy vezessük őket a Te szent igaz Igédben. Jézus nevében hallgass meg. Ámen.

— »Boldogok, akik hallják az Isten Igéjét és meg is tartják azt.« —

Robertson O. Florence (North Carolina)

10