Csendes Percek, 1966 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1966-05-01 / 3. szám

»Tanítsd a gyermeket az útra, melyen járnia kell, és még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól.« (Péld. 22:6.) Néhány évvel ezelőtt egész munkabeosztásomat újra rendeztem. Felmondtam néhány ügyfelemnek, vissza­vontam tagságomat több jelentős szervezetből, s csalá­di életünkben új beosztást foganatosítottam, mert úgy éreztem, hogy öt kicsiny gyermekünk nevelése megkö­veteli ezt tőlem. Sokan úgy gondolják, hogy »bokros elfoglaltság«­­gal igazolni lehet a szülők távollétét családjuktól. Van­nak, akik mindent hajlandók adni gyermekeiknek, csak önmagukat nem. Hányán gondolják, hogy a gyermekek nevelése az iskolával és az iskolában kezdődik! Amelyik szülő nem kezdi gyermekét már csecsemő korától a szü­lői szeretet személyes melegével tanítani az útra, me­lyen járnia kell, az a legfontosabb tényezőtől fosztja meg a gyermeket, melyet később sokszor már lehetetlen bepótolni. ^ Mi hiszünk abban, hogy gyermekeink Istentől nyert ajándékok, Isten szeretetét és gondoskodását az­zal mutatjuk meg nekik, ha szeretjük őket és gondos­kodunk róluk. A gyermek a szülő magatartásán keresz­tül tanulja megismerni az Istent. IMÁDKOZZUNK: Felséges Istenünk, aki arra mél­­tóztatsz, hogy fiaidnak hívassunk s te »mi Atyánk«-nak, hadd tapasztalhassuk meg a te jelenlétedet családjaink­ban. Ámen. — Krisztus a családi élet fundamentuma! — Miindt H. Dániel (Minnesota) SZERDA, MÁJUS 4. Olvassuk: Efézus 6:1—4. 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom