Csendes Percek, 1966 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1966-05-01 / 3. szám
HÉTFŐ, MÁJUS 2. Olvassuk: Efézus 5:15—21. »És ez igék, amelyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben. És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz.« (V. Mózes 6:6—7.) Férjemet Európába szólította a munkaköre. Én és két gyermekünk vele tartottunk, hogy a család együtt maradjon. Ekkor tapasztaltuk meg igazán, mit jelent olyan országban élni, ahol nem értik az anyanyelvűnket... Mennyire örültünk, mikor találtunk olyan egyházat, ahol közös nyelv és közös tapasztalat kapcsolt össze bennünket. Mózes hasonló körülmények között a szülők szívére kötötte azt, hogy az Ur dolgaira szüntelen emlékeztessék gyermekeiket. Igaz, hogy Istent nem lehet egy országra korlátozni, mert Ő mindenütt jelen van, mégis áll az, hogy Isten gyermekei idegenek és vándorok e földön, akiknek különös szükségük van arra, hogy egymás között ápolják a mennyei szülőföldhöz való ragaszkodást és a hit anyanyelvének gyakorlását. Akik számára az egyház nem otthon és az otthon nem egyház, azok előbb-utóbb megízetlenült sóvá válnak ebben a világban! IMÁDKOZZUNK: Teremtő és megváltó Istenünk! Dicsérünk Téged teremtett világod ezernyi szépségéért, amellyel megajándékozol bennünket naponként. Segíts bennünket arra, hogy megváltó tettednek hűséges bizonyságtevői lehessünk családunkban és családunkon kívül egyaránt a gonosz minden hatalmával szemben! Az Ur Jézus nevében kérjük. Amen. I/ehman G. Jolán (Georgia) 4
