Csendes Percek, 1966 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1966-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Galata 6:1—9.

»Ti pedig atyámfiai meg ne restüljetek a jó cselekvésben.« (II. Thessalonika 3:13.)

Egy leány megkérdezte egyik iskolatársnőjét: »Ügy-e te egyik templomiba sem jársz? Miért nem jösz velem templomba a jövő vasárnap?« »Én egyik templomba sem megyek most — válaszolta a barátnő, mert édesanyám beteg és sokat kell segítenem odahaza.«

! Lehet, hogy csak üres kifogás volt, de hat hétig megismétlődött a hívás és megismétlődött az elutasítás is. Amikor hetedszer is elhangzott a szeretetteljes hívás, elment barátnőjével a templomba és három év múlva bizonyságtevő hívő keresztyénné lett.

I A legkönnyebb belefáradni a hívogatásba, amikor mindig elutasító a válasz. Elkedvetlenedünk, amikor ismételten az érdeklődés hiányát tapasztaljuk. Sokan fárasztónak találják, amikor az Egyház egy kis extra munkát kér és vár tőlünk.

| Pedig Isten soha sem vonja meg tőlünk bátorítását. Akkor sem, ha visszautasítjuk, vagy ha érdeklődést Bem mutatunk iránta. A keresztyéneknek Isten szerejtetén keresztül kell megmutatni a világnak, mi a szeretet. Az ő életük eszköz, melyen keresztül nagyon sokan blőször látják meg Isten szeretetét.

IMÁDKOZZUNK: Uram a Te szerető lelked tegyen engem erőssé és képessé a Te munkádat végezni e világban, hogy példája lehessek másoknak. A Krisztus nevében kérlek, hallgasd meg alázatos kérésemet. Ámen. j — Bizonyos, hogy ma is találok elvégzésre váró szeletet-munkát. —

M.H. Lewis (Louisiana)

SZOMBAT, ÁPRILIS 30.

63