Csendes Percek, 1966 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1966-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Zsoltárok K.130.

»Maradjatok meg Isten kegyelmében.« (Csel. 13:43.)

Oregon állam egyik folyójához mentem ki két kisebb és egy idősebb gyermekemmel kirándulni. Bár tudtam, hogy a folyó gyors és örvényes, mégis engedtem a két kisebb gyermek kérésének és veszélytelenebbnek látszó öbölben egy deszkára ültettük a kicsiket, mi magunk pedig két oldalról ügyeltünk reájok. Váratlanul — mert az ilyen mindig váratlanul történik — a folyó sodra a deszkát a partról kiálló fatönk alá sodorta. Engem és a két kicsit az ösvényes víz gyorsan sodort. Idősebbik fiam azonban nem eresztette el a deszkát és a két kicsit nagy nehezen újból a deszkára helyeztük. Nagy nehezen sikerült a partra felkpaszkodnunk.

Amikor az élet örvénye leránt a mélybe, a mélység megtanít a leckére. Mikor minden erőnkből felszínen próbálunk maradni, erőtlenségünkben ismerjük fel a segítő kezet. Krisztusnak a Szabadítónak segítő kezét, aki vár minket.

IMÁDKOZZUNK: Segíts Istenünk, hogy minden dolgunkban hitünket és reményünket Tebenned vethessük. Megpróbáltatás és nem várt nehézségekben Te nyugtass meg bennünket. Adjon nekünk reményt és bátorságot a Te mentő jelenléted. Ámen.

— Én abban a bizonyosságban élek, hogy Krisztus mindenkor közel van, hogy megtartson. —

Jordan E. Detzer (California)

CSÜTÖRTÖK, ÁPRILIS 28.

61