Csendes Percek, 1966 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1966-03-01 / 2. szám

HÉTFŐ, ÁPRILIS 25.

Olvassuk: II. Timotheus 1.

»Körülvevék őt azért a zsidók és mondának neki: Meddig tartasz még bizonytalanságban minket?«

(János 10:24.)

A bizonytalanság egyik kellemetlen érzésünk. Igen nehéz bizonytalanságban élni. Kellemetlen a bizonytalanság, ha állásunkban érint, valakinek a szeretetét illetően, de mennyivel nehezebb, amikor lelki dolgokról van szó. Mikor az üdvössége felől van valaki bizonytalanságban?! Amikor Jézus hozzá való, vagy az ő Jézushoz való viszonya kérdéses.

A bizonytalanság eredménye a nyugtalanság, a békétlenség, türelmetlenség.

Jézus senkit sem hagy bizonytalanságban, aki igazán hozzá fordul. De hit nélkül senki sem juthat hozzá. Azért felelte azt a zsidóknak: megmondtam néktek és nem hisztek. — A hitetlen ember nem juthat bizonyosságra, mert a szívének uralkodó érzése a kételkedés. A zsidók nem hittek sem Jézus szavaiban, sem cselekedeteiben. Pedig azokban nincs eltérés. Tökéletes egybecsengés volt ezekben.

Ő ma sem akar senkit bizonytalanságban tartani, de aki vágyik a bizonyosságra, hinnie kell. Amellett állhatatosnak maradni Krisztus mellett.

IMÁDKOZZUNK: Uram, teljes hittel és bizalommal fordulok most Hozzád, s a Te megsegítő és erőt adó kegyelmedet kérem az én erőtlenségemben. Végy körül engem a Te kimondhatatlan szereteteddel, most és életem minden napján. Ámen.

— Az imádkozó lélek nincs bizonytalanságban, mert nincs egyedül. —

E.A. (Magyarország)

58