Csendes Percek, 1966 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1966-03-01 / 2. szám

»Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyeket én adok neki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, amelyet én adok neki, örök életre buzgó víznek kútfője lesz őbenne.« (János 4:14.)

Régen, Amerika felfedezése idején Ponce de Leon nevű ember az örök ifjúság forrása után kutatott. Ez a spanyol kutató azt gondolta, hogyha megtalálja és iszik abból a forrásvízből, örökre fiatal marad. Kutatásának eredménye csak Florida felfedezése lett 1513-ban.

Időileg csaknem összesik a fenti eseménnyel egy sokkal fontosabb felfedezés. Luther Márton lelki szomjúságtól gyötörve, kereste, »hogyan találhatok egy irgalmas Istenre!?« Felfedezte Isten igéjét, s ebből a felfedezésből született meg a reformáció.

Nincsen olyan víz e földön, amely az emberi testet fiatalnak megtarthatná. De van egy víz a lélek számára, amelyik örökéletet nyújt. Jézus Krisztus ezt a vizet ajánlotta fel a samáriai asszonynak és ugyanazt nyújtja ma is mindegyikünk felé.

Akkor iszunk ebből az élő vízből, amikor életünket átengedjük Jézus Krisztusnak, hogy megépítse bennünk az Ő országát és felhasználjon az Ő országának építésére mások életében is.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, dicsérünk Téged a Te Fiadért. Megköszönjük, hogy Benne felajánlottad nekünk is az örökéletet. Engedd meg, hogy ihassunk az örökéletnek eme forrásából. Ámen.

— Isten legdrágább ajándéka számunkra az örökélet.

A. E. Purviance (Florida)

CSÜTÖRTÖK, ÁPRILIS 14.

Olvassuk: János 4:7—14.

47