Csendes Percek, 1966 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1966-03-01 / 2. szám

»(Jézus)... térdre esvén imádkozék, mondván: Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt, mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tied legyen.«

(Lukács 22:41,42.)

Mindenkinek bőven kijut a fájdalomból és a gyászból. Igen kevés ember van, aiki elkerüli a szenvedést.

Mennyit bánkódunk ez életben. Ha meghal, akit szerettünk, egyéni és nemzeti életünk tragédiáin menynyit kesergünk?!

Pedig a keresztyén embernek tudnia kell, hogyan nézzen szembe az élet viszontagságaival, szenvedéseivel. Jézus Krisztus ebben is elől járt és példát mutatott. Mégis sok keresztyén, vagy legalábbis magát annak nevező ember, amikor valami próba, fájdalom vagy gyász éri, teljesen összeroppan, egészen elcsügged. Sőt sok esetben istentagadóvá is válik.

Miért feledkezünk el oly könnyen az Ur szenvedéséről és kereszthaláláról? Talán azért, mert ezt sehogyan sem akarjuk megtanulni Tőle?

Krisztus a kereszten nemcsak a bűn felett diadalmaskodott, hanem a szenvedéseken is győzelmet nyert, így nekünk is győzelmet ad a Kereszt.

IMÁDKOZZUNK: Atyám, taníts meg engem arra, miképpen maradhatok hű Tehozzád a megpróbáltatásaim közepette. Erősíts meg engem Szentlelked erejével, hogy Jézus példáját követve, saját keresztemet el tudjam hordozni. A zúgolódást és hitetlenséget vedd el tőlem. Ámen.

— Szenvedéseink közepette is Krisztus a győzelem.—

Vilch Mária (Kuba)

KEDD, ÁPRILIS 5.

Olvassuk: Róma 8:24—28.

38