Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-03-01 / 2. szám

Olvassuk: 130. Zsoltár.

»Ti pedig szeretteim, épülvén a ti szentséges hitetekben, imádkozván a Szent Lélek által, tartsátok meg magatokat Istennek szeretetében, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmasságát az örök életre.«

(Judás 20—21.)

Krisztus egyik példázatában a vám szedő így kiáltott fel: »Isten, légy irgalmas nékem, bűnösnek.« Még szemeit sem merte az égre emelni, hanem a meldet verte.

Néha mi is ilyen nyomorultaknak és bűnösöknek érezzük magunkat. De ha Isten el'é járulunk, megvalljuk bűneinket és bízunk megbocsátó kegyelmében, akkor újra szabadokká és örvendezökké tesz miniket.

Gyakran olyanok vagyunk, mint az eltévedt juhok: saját akaratunkat követjük, míg végül is a bűn zsákutcájában találjuk magunkat. De Isten nagy kegyelméből onnan is felkiálthatunk: »Isten, légy irgalmas nékem, bűnösnek.«

Isten mindig kész a hűnlbocsánatra. Félelem nélkül jáimljunk Elébe kegyelemért és bűnbocsánatért.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, hogyan köszönjük meg nagy türelmedet és hozzánk gyarló emberekhez tanúsított nagy szeretetedet. Bocsásd meg Irántad elkövetett bűneinket és engedd, hogy Megváltó Krisztusunkat szívünkbe fogadjuk. Ámen.

— Krisztus hallj'a azoknak az imádságát, akik bűnbocsánatért és kegyelemért Hozzá fordulnak. —

Leticia C. Menesses, Filippi Szigetek

PÉNTEK, MÁRCIUS 26.

28