Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-03-01 / 2. szám

SZOMBAT, MÁRCIUS 20.

Olvassuk: I. János 1:5—2:2.

»Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mibennünk, magunkat csaljuk meg, és igazság nincsen mibennünk. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.« (I. Ján. 1:8—9.)

1963-ban történt, hogy egy ember elment a rendőrségre azzal, hogy ő elítélt bűnös, aki évekkel ezelőtt megszökött a börtönből. Megváltoztatta a nevét szökése után és becsületes életet kezdett el élni. Megnősült, családot alapított. Bár az elfogatás veszélye nem állt fenn, bevallotta feleségének, hogy ő kicsoda és azután elment a rendőrségre és feladta magát. Nem tudott élni tovább a bűnösség gondolatával.

A modern ember is megpróbálja elterelni a figyelmét a bűnről. Azzal próbálja meggyőzni önmagát, hogy az a múltnak a csökevénye. Azonban a bűn ott van állandóan. Isten szavát bennünk nem lehet elhallgattatni. Ha megpróbáljuk elnyomni, az csak újabb problémákhoz vezet.

János apostol arra emlékeztet bennünket, hogy egy módja van annak amiképpen túl adhatunk bűneinken. Ez az út a bűneink megváltása és megbocsátása

IMÁDKOZZUNK: Légy kegyelmes hozzánk menynyei édes Atyánk, bűnös gyermekeidhez. Megvalljuk Tenéked bűneinket és bocsánatodért esedezünk. Helyezz vissza minket kegyelmedbe és adj erőt a tiszta keresztyéni életre. Az Ur Jézus nevében kérünk. Ámen.

— Isten felhívása bűneink megváltására sohasem szűnik meg. —

Harry M. Savacool, New York

22