Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Márk 14:60—72.

»És Péternek eszébe juta a beszéd, amelyet néki Jézus mondott... és sírva fakada.« (Márk 14:72.)

Péter életének legkeserűbb pillanata az lehetett, amikor megtagadta azt, Akit pedig úgy szeretett. A kakasszó felébresztette lelkiismeretét. Nagy bűnt követett el, de nyomban meg is bánta, amit keserű könnyei bizonyítottak.

Egy bűnös élet akkor változik meg, amikor belátja bűneit. Ez a kezdőpont. A bűnbánat kapunyitás Jézus számára. Amikor az ember beismeri elveszett állapotát, megnyílik az út Isten számára.

Péter könnyei elmosták büszkeségét, magabízását. Csak alázatot és szégyent érzett. így volt csak lehetséges, hogy teljesen az Urra bízza magát és az Ur bízzon benne.

Ez a történet nem azért íratott meg, hogy Péter gyávaságát kipellengérezze. A Szent-írás Péter esetével rámutat arra, hogyan változtatta meg Pétert Krisztus megbocsátó kegyelme és hogyan lett Krisztus megváltó tervének egyik legnagyobb eszközévé.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, egyetlen Megváltónk, ébreszd fel a mi lelkiismeretünket és tégy bennünket tudatossá bűneink felől. Adj nekünk igaz bűnbánatot. Áldj meg minket új lélekkel és fogadj minket a Te szolgálatodba. Úgy imádkozunk, ahogyan Te tanítottál bennünket: »Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben ... Ámen.«

—Bűneinkkel magunknak és másoknak ártunk, a mi Urunkat pedig szomorújuk. —

Pau-Waung Yang, Hong-Kong

CSÜTÖRTÖK, MÁRCIUS 11.

13