Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-01-01 / 1. szám

»Mert azt amit kérnünk kell, amint kellene nem tudjuk; de maga a Lélek esedezik miérettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.« (Róma 8:26.)

A Szentiéleknek bennünk való munkálkodása sokban függ attól, hogy mi milyen hathatósan óhajtjuk és kérjük. Nem is annyira egy szabad választás, mint inkább egy részünkről' való elköteiezés vezet el arra az állapotra, hogy átengedjük magunkat a Szentiéleknek.

Bizonyára a testvérek is megérezték már olykor, hogy imádságaik oly erőtlenül szálltak ki a lelkűnkből. Ilyenkor a tanítványok szavaival így kell kiáltanunk: »Urunk, taníts meg minket imádkozni. «Imádkozni Lélekkel és lélekből! Nyilván Pál apostol is érzett ilyet, mikor ezt az igét leírta. S ez az érzés nem egyedülálló. Viszont tudnunk kell azt, hogy nem maradtunk egyedül, mert a Szentlélefcnek éppen abban van egyik csodálatos munkája, hogy segítségünkre jön erőtlenségünk idején. S ha úgy imádkozunk, hogy a Szentlélek segítségére bízzuk reá magunkat, akkor Ő elvégzi bennünk és ereje által velünk azt a csodát, hogy az imádságunk csodálatos erővel telik meg. Az igazi imádság a Szentlélek munkája bennünk. Engedjük, hogy mennél többet munkálkodjon a Szentlélek bennünk!

IMÁDKOZZUNK: Csodálatos erőforrás, Szentlélek Isten! Meggyöngült, mindenfelé elkalandozó gondolataink csak hiábavaló szómorzsolás lenne a Te munkád és közbenjárásod nélkül. Azért könyörgök, hogy áraszd el rajtam és bennem a Te erődet, hogy az imádságaimban ne csak kéréseim sorakozzanak fel, hanem segítségeddel átvehessem Krisztus hozzám szóló napiparancsait is. Jöjj megelevenítő Lélek! Ámen.

KEDD, FEBRUÁR 23. .

Olvassuk: Római lev. 8:24—28.

56