Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Lukács 10:25—37.

»Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat.« (Lukács 10:27.)

Tragikus az, amikor a jóságot a gyengeséggel társítjuk. Mert az igazi jóság Isten egyik legnagyobb ajándéka, amely együtt jár a hittel, szeretettel, bátorsággal, erővel, igazsággal és kegyelemmel. A jóság lényege a bajbajutott embertársunkkal érző szívben és a felé nyújtott segítő készségben nyilvánul meg.

Woodrow Wilson elnök ott ült 1919-ben Versaillesban a 'béketárgyalások asztalánál Lloyd George, Georges Clemencau és mások társaságában. Wilson határozottan sikraszállt az európai kis országok függetlenségének ügyéért. Azt mondják, hogy Clemencau, a »francia tigris« egyszercsak odafordult Wilsonhoz és megjegyezte: »Elnök Ur! Ön nemcsak nagy, de jó ember is.«

A világ népei minden idegszálukat megfeszítve okos embereket akarnak produkálni és jól is lenne ez így. Azonban, ha ezek az okos emberek ugyanakkor nem jó emberek, az emberiség veszélyben van.

Az Ur Jézus jóságra és a lelki nagyságra biztat.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, add nekünk azt a szívet, kezet és jóságot, amely hasonló a Jericho-i úton járó irgalmas Samaritánuséhoz. Áldj meg bennünket jósággal a mi Mesterünk által. Ámen.

— Ahhoz, hogy jók legyünk, imádság, kitartás és isteni segítség kell. —

Horace T. Freeman (Georgia)

CSÜTÖRTÖK, FEBRUÁR 18.

51