Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-01-01 / 1. szám

Olvassuk: I. Péter 4:1—10.

»Az iaz indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is.« (Filippi 2:5.)

Hálásak lehetünk, amiért Krisztus nemcsak teljesítményeink szerint ítél bennünket, hanem inditóokainkat, céljainkat és erőfeszítéseinket is számba veszi.

Jézus, földi élete idején, »megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan.« Isteni látása mellett földi tapasztalatok alapján is ismeri problémáinkat, gyengeségeinket, csalódásainkat. Teljes részvéttel viseltetik velünk kapcsolatban. Mennyivel jobb lenne a világ, ha mi hasonló módon látnánk az embereket: megértenénk őket, részvétet tanúsítanánk irányukban és megbocsátanánk nekik.

Az amerikai polgárháború alatt Walt Whitman, a híres költő, önkéntesként ápolta a sebesülteket. »Sohase kérdezem fájdalmai felől a sebesült katonát; magam válók sebesült emberré«, mondogatta.

Krisztus szellemében át kell éreznünk a másik ember életét. Ha megtesszük, nagyobb szánalommal nézzük szenvedéseiket, jobban megvilágosodnak előttünk a problémáik, s könyörületes módon ítélkezünk fölöttük.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, alázatosan köszönjük, hogy tiszta látásod ellenére is megbocsátod bűneinket, s alkalmassá teszel az igazság cselekvésére. Tégy bölcsekké, hogy gyűlölni tudjuk a bűnt, de szeressük a bűnös embert. Hiszen Krisztus meghalt a bűnösökért. Az Ő nevében kérünk. Ámen.

— Megpróbálom az általam kritizáltak helyzetében elképzelni magamat. —

Eva M. Mnma (Michigan)

SZOMBAT, FEBRUÁR 13.

46