Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-01-01 / 1. szám

Olvassuk: János 14:8—14.

»Szólt neki Fülöp: Uram, mutasd meg nekünk az Atyát és ez elég nekünk.« (János 14:8.)

Fülöp ajkáról az egyetemes, örök emberi kérdés tört fel: milyen az Isten. És amikor azt kérte Jézustól, hogy mutassa meg az Atyát, az örök, emberi tévedést követte el: hite helyett testi szemével akarta látni Istent — ugyanúgy, mint ahogy sokszor mi is szeretnénk.

Pedig még a tudományos világban is azok a legnagyobb felfedezések, amiket testi szemünkkel voltaképpen soha nem látunk, hanem csak eredményeit és következményeit tapasztaljuk. Istent felfedezni valóban anynyit jelent, mint látni őt — de nem testi szemünkkel, hanem hitünkkel. Isten nem fizikai látomás, hanem hitbéli tapasztalat. Nem testi látásban találkozunk vele, hanem félelmeink elcsendesítésében, sebeink meggyógyításában, bűneink megbocsátásában és életünk megváltásában.

IMÁDKOZZUNK: Édes Atyánk köszönjük néked a mindent felülmúló szereteted —, hogy úgy szeretted a világot, hogy egy szülött Fiad adtad érte: ha valaki hiszen Ő benne el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Az Ő nevében kérünk: gerjeszd szívünk szeretetre irántad és embertársaink iránt, Ámen.

— A hitbéli tapasztalat az a felfedezés, amire a legnagyobb szükség van. —

J.G. Carr (Florida)

SZERDA, FEBRUÁR 3.

36