Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Efézus 4:17—27.

»Akik az Urban bíznak, erejök megújul. Szárnyra kelnek . . .« (Ézsaiás 40:31.)

Egykor Baseliben, a Rajna partján a hatalmas fák törzsén szemembe tűntek termetes rovarok, melyek mintha kétségbeesetten kapaszkodtak volna felfelé. Csak közelebbről megnézve láttam, hogy csupán levetett, holt bőrök voltak mind, melyéből már kirepült valami szitakötő-íéle rovar.

Hitetlen ember, sikertelen erőlködései nyomán állapítja meg, hogy a boldogság után való vágy csak meddő erőlködés. Oyanforma szomj, mint az iszákosaké, mely kielégülés után még égetőbb. Nem veszi észre, hogy az életet összetéveszteni a puszta létezéssel, s öröm helyett csak testi, érzéki gyönyöröket keres. S amíg a földhöz ragaszkodik görcsösen, ez lekötve tartja lelke szárnyait, mint azét a rovarét a lárva-bőr. így semmiféle erőlködés nem viheti magasra.

Pedig Isten nem hiábavaló erőlködésre teremtett. Akik Benne bíznak, azoknak a szárnyai felszabadulnak. S többé nem köti le őket a por: szállnak a tiszta levegőben, a napsugárban.

IMÁDKOZZUNK: A Te képedre alkottál minket, Urunk, s dicsőségedet kívánod velünk megosztani. Add, hogy legyen ez kívánatosabb számunkra, mint a világ elmúló javai. S ezeket is használjuk a Te dicsőségedre s gyermekeid javára. Ámen.

— »Nem csábít földi kincs: Jézus enyém . . . Mit eddig kedvelek, szívemnek nem elég. Drágább 'kincset lelék: Jézus enyém!« —

Nagy István (Winnipeg)

SZOMBAT, JANUÁR 30.

32