Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Filippi 4:10—23.

»Mi módon prédikálnak pedig, ha el nem küldetnek? Amiképen meg van írva: Mily szépek a békesség hirdetőknek lábai, akik jókat hirdetnek!« (Róma 10:15.)

Lábaink visznek minket embertársainkhoz, hogy nékik azt a jó hirt tovább adjuk: »Krisztus megszabadít minden bűntől, ha 'hiszel Őbenne.« »Ezért szépek a békesség hirdetőknek lábai.«

A múlt télen — útban távolkelet felé — feleségemmel együtt egy napot töltöttünk egyik misszionáriusunkkal Oahu, Hawaii-ban. Azt mondta nekünk: »Valóban bőkezűen adakoznak testvéreink odahaza arra, hogy itteni további munkánkat fedezzék.« Amint tovább beszélgettünk, még ezt is hozzátette: »Igen nehéz elviselni azonban 'azt, hogy hazai népünk elfelejtett bennünket.« Bizonyára más misszionáriusról is szólt, amikor ezt mondotta. Igaz, hogy fontos az, hogy anyagiakkal támogassuk Krisztus ezen hírnökeit, de igen fontos az is, hogy személyes kapcsolatot is tartsunk fenn velük és ezzel is biztosítsuk őket arról, hogy szeretettel gondolunk rájuk és imáinkban, az Ur elé visszük őket. Az ő csatájuk a Krisztus csatája és ezért a miénk is.

IMÁDKOZZUNK: Atyám, segíts, hogy segíthessek, Krisztus parancsának végrehajtásában: »Tegyetek tanítványokká minden népeket.« Segíts adakoznom, imádkoznom és személyes bizonyságot tennem. Krisztus nevében kérlek. Ámen.

— A külmisszió anyagi támogatása önmagában nem elég; imánkkal és szívünk szeretetével is támogatnunk kell a misszonáriust. —

O. Lester Brown (North Carolina)

CSÜTÖRTÖK, JANUÁR 28.

30