Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-07-01 / 4. szám

SZERDA, JULIUS 14.

Olvassuk: I. Mózes 42:29—38.

»József nincsen, Simeon sincsen, Benjámint is elveszitek? Mindez engemet ér!« (I. Mózes 42:36.)

József viszontagságos krónikájában a legjobban szívbemarkoló körülmény talán nem is József saját életében látszik. Öreg, fehérhajú apjának, Jákobnak szíve gyötrődése, aggódása bizonnyal nagyobb hatással van az olvasóra. Évek hosszú során, ólomlábon bandukolva, reménységben a porig alázva egyre csak azzal hitették a megmaradt gyerekei, hogy József régesrégen már halott.

És a sanyarú éhinség hónapjai alatt — ami még önmagában is elég arra, hogy letörje a bizakodót — még az is tetézte Jákob bánatát, hogy Simeon valahol rabszolgaságban sínylődött. És most még a kis Benjámint is elvennék tőle!

Porig alázott szívvel és összetört lélekkel jajveszékel Jákob: »Mindez engemet ér!«

József azonban nem volt halott. Simeonnak semmi bántódása nem történt. Kisvártatva az egész család újra egyesült, még József is, akit annak idején húsz ezüstpénzért vesztegettek el.

De lásd meg Testvérem, hogy Isten útjai drágák és tökéletesek — mindazoknak az életében, akik az Ur Jézusban bűnbocsánatot és új életet nyertek.

IMÁDKOZZUNK: Rövidlátásomért és kicsinyhitűségemért bocsáss meg nekem Uram. És takarj be engemet az Ur Jézus drága érdemével. Ámen.

— Az élet nehéz, de Jézus kegyelme mindent felülhalad! —

Droppa A. Ernő (New York)

16