Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Ézsaiás 58:6—12 és Lukács 11:33—36.

»Ti vagytok a világ világossága . . . Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.« (Máté 5:14,16.)

Egy várkapitány egy kis templomot építtetett a falusiaknak. De furcsa, hogy lámpának vagy egyéb világításnak nyoma sincsen abban! Az őszhajú hadvezér mindegyik családnak egy lámpást adott. És azt a lámpást hozták esténként a templomba, minden család a magáét. Amikor mindenki jelen volt, szépen ki volt világítva a bolthajtásos kicsi templom. De ha valaki elmaradt a templomból, akkor annak a padja sötét maradt . . .

így van mivélünk is! Ha a mi világosságunk nem fénylik, akkor sötét homály ereszkedik le az emberi szívekre körülöttünk. Félelem, csüggedés bénítják meg felebarátainkat.

Ha lelki világosságunkat bátran ragyogtatjuk, tetteinkkel Jézusunkat példázzuk — akkor életünk templomában fény és ragyogás fogja feléleszteni a bánattal, teherrel megroskadt embereket.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, segítsél bennünket Jézusért világítani ebben a fáradt és megterhelt világban! Lássék lelkemben Jézusnak szépsége, tiszta és mennyei szent lénye! Ámen.

— Lámpás-e életünk mások számára az Ur Jézus megismerésének útján? —

Mushrush D. Róbert (Illinois)

HÉTFŐ, JANUÁR 18.

20