Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1965-05-01 / 3. szám
SZERDA, JUNIUS 30. Olvassuk: Zsidókhoz írt levél 11:1—13. »Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük nektek, hogy nektek is közösségtek legyen velünk, és pedig az ami a mi közösségünk az Atyával és az Ő Fiával a Jézus Krisztussal.« (I. Ján. 1:3.) A keresztyén embernek belső közösségben kell élnie Istennel és hívő embertársaival. Ez a közösség belső élményekkel is jár. Áldott lelki megtapasztalások részesei az ilyen ember. Akinek pedig közössége van Istennel, előbb-utóbb közössége lesz az emberekkel is. Isten lelke úgy munkálkodik a maga titokzatos erejével, hogy ezt a közösséget előbb-utóbb létre hozza. Belső közösségünk titka abban van, hogy van közvetítőnk, van közbenjárónk. Jézus Krisztus áldott közvetítő az ember és Isten között. Ha az Ő közvetítését elfogadjuk, akkor Isten titokzatos erejének a birtokába jutunk. Zimankós, téli estén, a lelkésznek nem volt kedve átmenni a bibliaórára, mert azt gondolta, hogy úgy sem jön ilyenkor senki. Mégis elment, s valóban csak egyetlen asszony volt jelen. De kiderült, hogy ennek az asszonynak életkérdése volt a bibliaóra. Kétségek marcangolták, s már öngyilkos akart lenni. Küzdelmében mégis annyira tudott győzni, hogy elmenjen a bibliaórákra. Mit jelentett volna, ha akkor nem tartják meg a bibliaórát? IMÁDKOZZUNK: Urunk semmi után nem vágyakozunk annyira, mint a Veled való teljes lelki közösségre, s a Tőled nyert áldott vezetés boldog érzésére. Szent fiad által kérünk, add meg nekünk Őbenne a Veled való közösséget. Ámen. E.A. (Magyarország)