Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-05-01 / 3. szám

» ... és látá a gyermeket, és hné egy síró fiú. És könyörüle rajta...« (II. Mózes 2:6.)

A fáraó parancsa, hogy »a zsidók minden fiú gyermekét vízbe vessék«, szívtelen kegyetlenkedés volt. Mózes anyja azonban ellenszegült a parancsnak, három hónapig rejtegette Mózest; végül pedig egy gyékény kosárba téve a folyó víz mellett a sás közé helyezte.

Mózes anyja a gyermeket nem úgy bízta Isten gondviselésére, hogy egy bölcsőbe tette s azt mondta: »itt a gyermek, tartsd meg«, hanem használta kézügyességét, értelmét, szívét, hogy gyermeke számára megnyerje a fáraó lányának kegyét. Gyékény kosárt font, s azt ott helyezte el, ahová a fáraó leánya fürödni járt; remélte, hogy a kis gyermek sírása nem csak az anyai szívet, hanem a hercegnő szívét is könyőrületre indítja majd.

Az anya hite s bátor elhatározása megmentette Mózes életét, aki népének vezetője s Isten prófétája lett.

IMÁDKOZZUNK: Mi Atyánk, taníts minket engedelmességre s tartsd meg Tebenned vetett bizodalmunkat földi pályafutásunk alatt mindvégig. Taníts meg használnunk képességeinket, értelmünket, szívünket a Te akaratod cselekvésére. Ámen.

— Istenben bizakodva, meg teszem a tőlem telhetőt, s az eredményt Istenre bízom. —

Angelena H. Campbell (Saskatchewan)

VASÁRNAP, JUNIUS 13.

Olvassuk: II. Mózes 2:1—10; Jakab 2:14—26.

46