Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-01-01 / 1. szám

PÉNTEK, JANUÁR 15.

Olvassuk: Lukács 19:12—60.

»Mert amit vet az ember, azt aratándja is.«

(Gál. 6:7.)

Sokan azt gondolják, hogy a Bibliának ez a verse csupán a bűnösök büntetésére Céloz. Ez a vers azonban azt is jelenti, hogy minden nemes teljesítmény meghozza a maga gyümölcsét.

Férjem New England egyik templomában teljesített lelkészi szolgálatot, ahol egy alacsony termetű, szelíd, öreg ember volt az egyházgondnok, aki tisztségét kiválóan töltötte be. Ez a szelíd, öreg gondnok imádkozott a hétközi ima-órákon. Igazi tehetsége abban a képességében nyilvánult, hogy imádságaiban a gyülekezet megérezte Isten jelenlétét. Sokan hangoztatták a hívek közül, hogy az imaórákon leginkább azért vettek részt, hogy őt hallgathassák.

Egyszer elbeszélgettem vele erről a csodálatos képességéről, hogy annyi gyönyörű gondolatot őriz emlékezetében. Ekkor elmondotta nekem, hogy kora ifjúságától kezdve — amikor még a walesi bányában dolgozott —, arra szoktatta magát, hogy templomi énekeket, bibliai idézeteket és imádságokat tanuljon meg kívülről, így, amikor megöregedett, nem volt szüksége arra, hogy a megfelelő idézetek után kutasson. Azok mindig rendelkezésére állottak, »mint az arany alma ezüst tányéron.«

IMÁDKOZZUNK: Köszönjük Néked Uram, hogy amikor fejlesztjük általad adott tehetségeinket, halljuk, amint így szólsz hozzánk: »Mert mindenkinek, akinek van adatik.« Taníts minket, hogy bízzunk a Te Igédben és kövessük Jézus Krisztust és ezáltal kősziklára építsük a mi hitünket. Ámen.

Halkaline Kirk Bergsten (Missouri)

17