Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-05-01 / 3. szám

Olvassuk: Ap. Csel. 16:1—10.

»A Lelket meg ne oltsátok.« (I. Tess. 5:19.)

Egy példázatbeli király palotájában volt egy varázsajtó. Kinyílott, amikor a király szerencsével indulhatott tervezett útjára. Ha útját balszerencse fenyegette, zárva maradt.

Egy napon minden áron menni szeretett volna a király, az ajtó azonban nem nyílott ki. Elrendelte az ajtó erőszakos felfeszítését s kilovagolt. Jóllehet visszatért palotájába, de sebesülten és vereséget szenvedve. A legsúlyosabb következménye azonban az lett, hogy az ajtó megszűnt mutatni a jó vagy balszerencsét, ami később életébe is került.

A Szent Lélek munkáját hasonlíthatjuk az ajtóhoz. Sokszor nagy lehetőséget nyit meg a számunkra; máskor pedig az ajtót zárja, figyelmeztetésül. A Lélek megoltása olyan, mint erőszakkal nyitni fel az ajtót, mely irányítja elhatározásainkat.

Más esetben a Szent Lélek munkája rendkívüli tapasztalatban nyilvánul meg, mint Pál esetében a damaszkuszi úton; vagy pedig szelíd csendes indításban. De minden esetben igaz útmutatást ad azoknak, akik engednek Néki.

IMÁDKOZZUNK: O Szent Lélek, szállj le reánk s igazíts el döntéseinkben. Zárd be az ajtót, ha romlásba vezet; de mutasd meg az utat, amely életünket gyümölcsözővé teheti Tenéked. Ámen.

— Helyes ítéleteink a Szent Lélek munkája nyomán támadnak. —

Beulah Bunten Stiers (Kansas)

PÉNTEK, JUNIUS 11.

44