Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-05-01 / 3. szám

Olvassuk: János 14:15—21.

»Imé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghalja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.«

(Jelenések 3:20.)

A szomszédom házának ajtajánál megálltam és zörögtem. Néhány perc múlva a háziasszony jött ajtót nyitni és boldog mosollyal hívott, hogy lépjek be. Kedves időt töltöttünk el beszélgetve és együtt ebédelve. Mind a ketten úgy éreztük, hogy sokkal gazdagabbak lehetünk.

Krisztus maga jön szívünk ajtajához. Csendesen zörget, és vár, hogy mi belülről nyissuk meg, s hívjuk be Őt. Krisztus nemcsak azért jön, hogy látogasson, hanem, hogy szívünkben maradjon, s hogy mi éljük az Ő életét.

Amikor Krisztus az életünkbe lép, csodás testvéri közösség alakul ki lelkűnkben. Krisztus annyira meggazdagítja életünket, megtölti szívünket az Ő békessége, öröme és Szent Lelke erejével, hogy mi nem is tehetünk mást, mint elmondjuk másoknak ezt az Ő nagy, megváltó szeretetét.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, add, hogy mind jobban megérezzük Krisztus Urunknak a szeretetét. Könyörgünk, hogy bocsásd meg vétkeinket és tisztísd meg életünket. Ma, amikor megnyitjuk szívünket Ő előtte, segíts arra is, hogy megválthassuk Őt, mint a mi Megváltónkat, hogy mások is megismerjék Őt. Ámen.

—Amikor befogadjuk Jézust, azt másoknak is el akarjuk mondani. — Stanton E. Ruth (Minnesota)

SZOMBAT, JUNIUS 5.

38