Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-05-01 / 3. szám

»Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége, és akik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok örökkön örökké.« (Dániel 12:3.)

Hivatalomba egy tiszta szemű ifjú lépett be és szólalt meg öntudatosan: »Én az édesapámat képviselem«, s elmondta röviden, hogy ki az ő édesapja és miként kíván szolgálatomra lenni. Nem habozott, hanem világosan, bátran és egyszerűen elmondta az üzenetet.

Hasonló bátorsággal kellene nekünk is képviselni a mi Mennyei Édesatyánkat és elmondani másoknak, hogy Ő miként szeretné minden szívet és lelket a maga számára megnyerni.

Naponként a munkánkban, vagy a szomszédságunkban, vagy amikor a vonatra vagy autóbuszra várunk, találkozunk emberekkel, akik nem ismerik még az Urat. Sokan vannak, akik vágyakoznak arra, hogy valamiképpen felül emelkedjenek életük sokszor céltalan voltán. Tudunk-é mi boldogan beszélni nékik arról, hogy milyen öröm és békesség számunkra a mi Atyánkkal való kapcsoltunk?

IMÁDKOZZUNK: Édesatyánk, bocsásd meg önzésünket, lassúságunkat, mikor nem akarjuk megosztani az örömöt ami a mi életünket érte. Hadd lehessünk figyelmesek a mások szükségleteire, és hadd mutassuk nékik az utat. Krisztus nevében — aki maga volt az út, az igazság és az élet — kérünk hallgass meg minket. Ámen.

— Valakihez ma általam szólt az Ur, kész vagyok-é a bizonyságtételre?

Willis L. Grace (Florida)

CSÜTÖRTÖK, JUNIUS 3.

Olvassuk: Ap. Csel. 8:26—40.

36