Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-05-01 / 3. szám

Olvassuk: Márk 12:28—34.

»Szeressed azért az Urat a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből: ez az első parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat mint magadat.«

(Márk 12:30—31.)

Egy alkalommal az utcán kis gyermekeket láttam, amint a járda szélén ülve, fejüket mind térdükre hajtva sírdogáltak. Megkérdeztem tőlük, hogy mi a bajuk. Talán valaki bántotta őket? Csak rázták a fejüket. Végre egy kislány megmondta, hogy azért sírnak, mert az egyik kis barátjuk megütötte magát és őt sajnálják.

Olyan világban élünk ma, ahol háború és békétlenség miatt embermilliók éheznek és szűkölködnek. Nincs jogunk magunkat keresztyéneknek nevezni, ha nem tudunk együtt érezni a szenvedő embertársainkkal. Sokat tanulhatunk azoktól a kis gyermekektől, akiket sírásra fakasztott egyik kis barátjuk baja.

IMÁDKOZZUNK: Kegyelmes Atyánk, kérünk add a Te szeretetedet szívünkbe, ahogy mindennapi munkánkat végezzük, szívünk érzékeny legyen a mások szenvedése iránt. Taníts bennünket a Szent Lélek által, hogy szeretetünket tettekben is megnyilvánítsuk. Adj erőt, hogy a Krisztus példáját kövessük. Ámen.

— Szeretjük-e annyira embertársainkat, hogy velük is tudjunk szenvedni? —

Wallace F. Maxine (Tennessee)

CSÜTÖRTÖK, MÁJUS 27.

29