Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-05-01 / 3. szám

»Van itt egy gyermek, akinek van öt árpakenyere és két hala, de mi az ennyinek?« (János 6:9.)

A galileai asszony két halat és öt árpakenyeret készítet és csomagolt be fiának, hogy a kiránduláson legyen mit ennie. Ez az élelem a történelem egyik legcsodálatosabb vendégségévé vált.

Amikor Jézus a sokasághoz beszélt a galileai domboldalon, az ifjú feszülten figyelt reá. Mikor pedig Jézus a sokaságot meg akarta vendégelni, az ifjú kész volt az ennivalót az Urnák átadni. Az eredménye az lett ennek az egyéni felajánlásnak, hogy az Ur keze által az ami csak egy éhes fiúnak lett volna elegendő, nemcsak hogy ötezer ember jóllakott belőle, hanem a maradék ennivaló még tizenkét kosarat töltött meg.

A kevés is, amit az Ur kezébe helyezünk annyira megsokasodhat, hogy értelmünkkel nem is vagyunk képesek felfogni. Az a baj, hogy sokan javaikat csak személyes szolgálatukra használják, pedig az Ur azért bízta azt reánk, hogy azzal mások felé áldást gyakoroljunk.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei édes Atyánk arra kérünk, hogy olyan hitet adj nekünk, teljes valónkat és mindenünket Tenéked ajánlhassuk. Segíts meg bennünket arra, hogy oltárodra helyezhessük a mi gondosan őrzött, úgynevezett biztosításainkat, amivel a jövőnket szeretnénk biztosítani. Mesterünk nevében kérünk, hallgass meg kegyelmesen. Ámen.

— Az Urnák felajánlom ma azt, amit Ő nekem adott. —

P.C. Krikorian (Libanon)

CSÜTÖRTÖK, MÁJUS 20.

Olvassuk: János 6:1—14.

22