Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-05-01 / 3. szám

KEDD, MÁJUS 18.

Olvassuk: Máté 25:14—30.

»És ada az egyiknek öt talentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ő képessége szerint.« (Máté 25:15.)

Egy asszonyt, mivel igen hűséges volt az Egyházhoz, egy különleges szolgálatra kértem meg. A válasza az volt: »Én nem tudom elvégezni azt, nincs nekem ahhoz semmi tehetségem.«

Nagyon gyakran gondolkodunk így. Miként Máté evangéliumában az egy talentumú ember, nem használjuk ki képessünket, amely számunkra megadatott. Nagyon igaz ez, főleg az Egyháznál. Nem tudjuk és nem akarjuk meglátni, hogy milyen nagy szükség van ott reánk.

Jézus sokat beszélt a sáfárságról. Példabeszédeiben tanította, hogy különbözők ugyan az adottságaink, de Isten országának az építésénél mindegyikük adottságára szükség van és mindenkiben van valamilyen képesség. Mindannyian szolgák vagyunk és Isten alkalmat ad számunkra, hogy megmutathassuk sáfárságunkat és hogy gyakoroljuk képességeinket. Ő azt akarja, hogy többet gondoljunk arra, »hogy jobb adni, mint veni.« Nem szabad, hogy javaink lenyűgözzenek bennünket.

így olvassuk Péter első levelében: (4:10) »Ki-ki amint kegyelmi ajándékot kapott, úgy sáfárkodjatok azzal egymásnak.«

IMÁDKOZZUNK: Mennyei édes Atyánk segíts bennünket arra, hogy legyen hitünk Tebenned és bizodalmunk sajátmagunkban. Hogy jobban szolgálhassunk ezáltal Téged, felhasználva azokat a tehetségeket, amelyeket Te adtál minékiink a mi Urunk, az Ur Jézus Krisztus által. Ámen. Polly Garris (Texas)

20