Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-05-01 / 3. szám

»Imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.« (Filippi 4:6.)

Az újságok pár évvel ezelőtt öles betűkkel hozták a hírt, hogy egy ember miként mentette ki két barátját a viharos tengerből. Mikor látta, hogy a tengeren az aprócska csónak már-már összezúzódik és a két evező ember halálosan kimerült, ez az ember nadrágját, cipőjét ledobta, erős karcsapásokkal elkezdett a csónakhoz úszni. A hullámokban sajátmaga is hamar kifáradt. »Uram, adj erőt, és segítsél!« kiáltott fel kétségbeesett helyzetében.

És mintha még a hullámok is kikerülnék. Biztos csapásokkal odaért a csónakhoz és láthatatlan mennyei kézzel segítve, ki vonszolta a két kimerült barátját a partra.

Milyen drága az ilyen különleges alkalmakkor imádkozott könyörgés!

Van ennél még sokkal drágább dolog is: amikor valaki minden nap hűségesen odaviszi szívét és lelkét imádságban az Isten elé. És hol lenne megfelelőbb hely erre a megszokott mindennapi imádságra, mint a családi otthonban? És mimódon nevelheti fel a szülő a gyermekeit jobban, mint amikor imádságra tanítja azokat?

IMÁDKOZZUNK: Áldott mennyei Atyánk! Kérünk, taníts bennünket ebben a modern sietős világban is tovább ápolni az imádkozó asztali kör áldásfakasztó szokását. Jézusunkért kérünk, Ámen.

— A családi kör a legkiválóbb imádság-tanító. —

Black G. Harold (Kalifornia)

SZOMBAT, MÁJUS 15.

Olvassuk: Filippi 4:4—9.

11