Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-05-01 / 3. szám

HÉTFŐ, MÁJUS 3.

Olvassuk: Máté 13:1—9.

»Az igazak gyökere ki nem mozdul.«

(Példabeszédek 12:2.)

A természet gyakran szolgáltat számunkra értékes tanulságokat, ha van fülünk a hallásra, szemünk a látásra és szívünk a megértésre.

Egy nyári este, amikor a 'krumpli már szárba szökött, erős szélvihar zúgott végig a kertünkön, és mind földhöz lapította a gyenge szárakat. Néhány nap múlva azonban újból felemelkedtek és egyenesebben állottak, mint az előtt. Gyökérzetükben olyan erő rejlett, amely akkor mutatkozott meg igazán, amikor a próba ideje elérkezett.

Amikor a mi életünk a keresztyén otthon és a Krisztusi jellem termőtalajába ágyazódik bele, hitünk gyökérzete erősen tart bennüket Isten kegyelmében. Ha ilyen vagy olyan tragédiák váratlan szele zúg végig rajtunk, vagy ha szenvedés, csapás, szomorúság vihara tép, nem kell, hogy végpusztulásra gondoljunk. Sőt! Ha leroskadunk is egy időre, hitünk aztán újra felemel és erősebb férfiakká és nőkké válunk, mint azelőtt voltunk.

»Bár hegy, halmok rengenének, Miket égi kéz emelt; S indulása a nagy égnek Végromlásra adna jelt: Ezt látva is el ne hidd, Hogy ez a perc elveszít. Sión! addig meg nem dőlhetsz, Míg oltalmad Istentől lesz.« (Gályarabok éneke.)

IMÁDKOZZUNK: Megváltó Urunk adj kegyelmet, kérünk, hogy életünk minden eseménye csak Benned vetett hitünket növelje, hiszen Te szeretsz változhatatlan hűséggel. Hadd tisztuljon és növekedjék hitünk szüntelen. Ámen.

Bone P. Bertha (Missouri)

5