Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-03-01 / 2. szám

PÉNTEK, ÁPRILIS 30.

Olvassuk: I. Korintus 15:12—22.

»Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.«

(I. Kor. 15:19.)

Pál apostol különös nyomatékkai, szinte felkiáltva hangsúlyozza ki, hogy »ámde Krisztus feltámadott!« Úgy érzi, hogy az evangéliumnak ez a szíve és a központja.

Vannak emberek, akik így nyilatkoznak Jézussal kapcsolatban: Hiszem, hogy ő élt, egy ember volt. Élete tanítás volt és tanítása valóban minden időben példa nélkül álló. Meg is próbálom tanításait követni. Jó ember akarok lenni. — De még nem mondja, hogy: hiszem, hogy Ő feltámadott.

Jézus feltámadásában hinni igenis valami különöset is jelent. Azt jelenti, hogy Ő élő jelenvalóság számomra és én reá tekinthetek, hozzá fordulhatok segítségért, erőért és vezetésért. Jézusban hinni mást jelent, mint csak elfogadtat azt, hogy a Jézus tanítása a legtökéletesebb morális vezérfonal. Szent Lelke által vezettetve cselekedni az Ő akaratát egészen mást jelent, mint megpróbálni a magunk erejéből az erkölcsi normáik szerint élni.

Milyen jó, hogy Isten fennséges királyi székének világossága a mi szívünkbe is belevilágít — s a földi zarándokutunkon az örök élet felé vezet.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, Istenünk. Köszönjük, hogy felfedted az élet titkát a feltámadást Krisztus által. Számlálj minket a te barátaid közé Krisztusunk. Szeretnénk szolgáiddá lenni, hogy a Te nevedben szolgáljunk másokat, mert ez által is a Te dicsőséged öregbül e földön. Ámen. Russel Q. Chilcote, U.S.A.

63