Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-03-01 / 2. szám

VASÁRNAP, ÁPRILIS 25.

Olvassuk: Jelenések 21:1—7.

»Mint férfit, kit anyja vígasztal, akként vigasztallak titeket én, és Jeruzsálemben vesztek vigasztalást.« (Ésaiás 66:13.)

A fenti ige az örök életről két szempontból beszél. Az egyik az, hogy örökös otthont fogunk találni. Az ótestamentumi zsidóságnak Jeruzsálem, a béke városa, szellemi otthona volt, ahol az élő Isten lakott a Szentek Szentjében. Minden évben elzarándokoltak oda. Dávid a pusztában szomjazott a slzenthely után. A perzsa királyi udvarban Dániel nyitva tartotta ablakait Jeruzsálem felé. Az Újszövetségben,Pál apostol azt mondja: »A magasságos Jeruzsálem szabad, ez mindnyájunk anyja.« Az Uj Jeruzsálem örök otthonunk lesz. Ugyanakkor a vigasztalás helye is lesz. Mikor gyermekkorunkban bántódásunk esett, édesanyánk megvigasztalt. Ha egy férfi anyjához fordul vigasztalásért, valószínűleg nagyon szenved. A biblia Isten szeretetét az anyák szeretetéhez hasonlítja. Semmi szomorúság, veszteség, csapás, amit ebben az életben elszenvedünk, nem olyan nagy, hogy Isten örökös jelenléte, szeretete jóvá ne tudná tenni, ha hazaérünk Őhozzá.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, hálát adunk Neked romoíhatatlan, és hervadhatatlan örökségünkért, az örök életért. Magasztalunk, hogy feláldoztad egyetlen fiadat, aki megnyitotta előttünk a mennyet. Adj kegyelmet ahhoz, hogy szemünket az Uj Jeruzsálemre szögezzük, ahol végülis biztos otthont találunk Tenálad. Ámen.

— Az Uj Jeruzsálem utáni honvágy Isten különös kegyelme. —

Csia Klára, Sváj%

58