Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-03-01 / 2. szám

Olvassuk: II. Kor. 4:13—18.

i »Aid feltámasztotta Jézust a halottak közül... ugyanaz ... megeleveníti a ti halandó testeteket is a bennetek lakozó Lelke által.« (Róm. 8:11.)

Egy atya és fia hajótörést szenvedett. Mindketten megkapaszkodtak az úszó roncsokba, mígnem a fiú elmerülve eltűnt apja szeme elől. Az apát virradatkor öntudatlan állapotban mentették ki.

Néhány óra múlva egy halászkunyhóban tért eszméletre, puha, meleg ágyon. Szívszakasztó lelki tusában gondolt fiára. Hol van vajon? De, ahogy megfordult, ott látta feküdni maga mellett. Szívét öröm járta át. Együtt vannak megint! A veszély elmúlt. Micsoda boldog találkozás volt ez!

Éppen ilyen találkozásra s együttlétre van kilátá sunk, mikor mind, mint Isten családtagjai, leszünk együtt az Atya házában. Mi bízvást várjuk ezt, mert Jézus feltámadt a halálból. A testét befogadó sír üres lett harmadnapra. Ő győzött a halálon. Ő most él s mi részesei vagyunk az Ő feltámadott életének.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk! Örvendezve magasztalunk Téged, mert Jézus elvette a halál fulánkjáí s meghiúsította a sír diadalát. Köszönjük Néked, hogy győzelmet adtál nekünk Jézus Krisztusunk által. Az Ő nevében adunk hálát, magasztalva Téged. Ámen.

— Mert Jézus feltámadt a sírból, mi is ugyanúgy győzünk a halál felett. —

Gordon Chilvers, Anglia

rÉNTEK, ÁPRILIS 23.

56