Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Kölessé 2:6—12.

»És mindenki aki él és hisz énbennem, soha meg nem hal.« (János 11:26.)

Egy szép tavaszi napon, mikor éppen legszebben virágzottak a fák, meglátogattam egy gyümölcsöskertet. Minden a megújuló élet üzenetét hirdette nekem. Az öreg cseresznyefa görcsös, bütykös csonkjáról nőtt új hajtások ugyancsak megteltek virágokkal.

Milyen csodálatos, hogy az elhullott magból kinő a fa, aztán a lehullott virágszirmok helyén gyümölcs terem, mely eledelt ad az éhezőnek. Az elhervadt virág barna gumójából tavasszal új hajtás, s új szép virág nő ki. A levelek lehullanak a fákról, s mindig új nő helyükbe.

A természet bizonyítja a halált. Ugyanakkor a megújuló életet is. Hogyne hinnénk akkor az életben mi, akiket Isten a maga képére teremtett. Meghalhat az ember úgy, hogy soha többé ne éljen?

Minden bizonyítékon és magyarázaton túl, nekünk az Ur Jézus mondotta meg, hogy aki hisz Őbenne, sohasem hal meg. És az Ő feltámadása szavainak legnagyobb bizonyítéka.

IMÁDKOZZUNK: Feltámadt és megdicsőült Urunk, áldunk Tégedet azért, hogy bizonyságot adtál nékünk az örök élet felől. Midőn e világ nyomorúsága és küzdelme véget ér, add meg nekünk azt a helyet, amit Atyád házában elkészítettél azoknak, akik hisznek Benned. Ámen.

— Az élő Krisztus ereje megerősít minket az örök élet felől. —

Oliver Lockharí, Brit. Columbia

KEDD, ÁPRILIS 20.

53