Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1965-03-01 / 2. szám
Olvassuk: Lukács 24:1—12. »De ezek a beszédek csak balga mesének tűntek fel előttük és nem hittek nekik.« (Lukács 24:11. Uj ford.) A feltámadás tényében nem annyira az a különös, hogy Jézus feltámadt a háláiból, hanem inkább az, hogy senki sem várta, hogy ez meg fog történni. Még a legközelebbi követői, akik mindent feladtak azért, hogy Vele legyenek, sem vették komolyan, amit az Ur nekik előzőleg mondott. Mária Magdalénáék nem azzal a gondolattal menték a sírhoz, hogy azt üresen fogják találni. Az apostolok is hihetetlen mesének tartották az asszonyok elbeszélését és csak Péter s János indul el, hogy meggyőződjön róla. Később, Tamás kétségbe vonja Jézus megjelenését. Csak saját tapasztalata után hajlandó leborulva elfogadni azt. Nemde sokszor mi is olyan követői vagyunk Jézusnak, akik nem ismerjük fel Őt. Milyen gyakran nem érezzük szent jelenlétét és nem halljuk meg hozzánk szóló áldott üzenetét. IMÁDKOZZUNK: Atyánk, köszönjük a Krisztus halál és sír felett aratott győzelmét és azt, hogy O tegnap, ma és mindörökké élő valóság. Késztess minket arra Urunk, hogy az Ő jelenlétében tudjunk élni most ebben az életben, mert csak ez adja meg nekünk azt a drága beteljesedést, hogy az Ő jelenlétében fogunk tovább élni a Te örökkévaló országodban is Ámen. Élő jelenvalóság számomra Krisztus? — F.B. Wyand, Virginia HUSVÉT, ÁPRILIS 18. 51