Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-03-01 / 2. szám

Olvassuk: János 16:25—33.

»Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom, mint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!«

(János 14:27.)

Alig van vigasztalóbb hely az írásban, mint ez, ahol Jézus elárultatásának éjszakáján, ezeket mondja az övéinek. Jézus nem könnyű, fájdalommentes életet ígér az övéinek, hanem erőt és bátorítást, amely képessé tesz arra, hogy viselni tudjuk a fájdalmakat, s győzedelmeskedni tudjunk felettök.

Midőn emberré lett, Jézus magára öltöztette a mi gyönge emberi testünket, természetünket. Láthatjuk a küzdelméből, amit végig harcolt a Gecsemáné kertjében. Ennek ellenére a Fiú Isten mindvégig megmaradt c?z Atya Isten közösségében: »Legyen meg a Te akaratod!« Ez a közössége erőt adott Néki az előtte álló szenvedések elviselésére. Jézus ugyanezt a békességet ígéri mindazoknak, akik őszinte szívvel akarnak járni az Ő nyomdokaiban.

IMÁDKOZZUNK: Uram, éleszd fel bennünk a bátorság lelkét; erősíts, hogy reménységgel futhassuk meg az előttünk lévő küzdőteret. Bármit is hozzon számunkra e nap, jöjön belőle jó ki, úgy a magunk, mint mások számára is. Jézusért kérünk. Ámen.

— Jézus mondta: »E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én meggyőztem a világot.« —

Pauline Shortridge, Virginia

KEDD, ÁPRILIS 13.

46