Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-01-01 / 1. szám

»Akarom azért, hogy imádkozzanak az emberek minden helyen, tiszta kezeket emelvén föl harag és versengés nélkül.« (I. Timótheus 2:8.)

Egy kis fiú hozzá volt szokva ahhoz, hogy amikor aludt, egy kis lámpa égett a szobában. Később a szülei úgy érezték, hogy a lámpára nincs szükség többet, hiszen a gyermek már nagy lett. Amikor az édesanyja eloltotta a lámpát, azt kérdezte az édesanyjától: »Anyám! Muszáj nekem sötétben aludni?«

»Igen! — felelte az anya — hiszen már nagy fiú vagy!«

»Hát ha így van - szólt a fiú - akkor fel szabad ülnöm és ismét elmondanom az esti imádságomat lassan és figyelmesen?«

Hányán elhadarjuk az imádságunkat szív nélkül és lélek nélkül, ahelyett, hogy azt lassan, minden szót kimérve, a szívünk mélyéből mondanánk el. Imádkozásunk olyan kell legyen, hogy friss lelki erő jöhessen át rajta a szívünkbe. Ahogy pontos időben szoktunk táplálkozni, úgy kell nekünk beosztani az imádkozás idejét is, ha azt akarjuk, hogy lelkileg el ne sorvadjunk.

IMÁDKOZZUNK: Uram, taníts minket is igazán imádkozni, ahogy a tanítványaidat is megtanítottad reá. Addj erőt, hogy minden akadály nélkül elmondhassam neked mindazt, ami bánt, hogy érezhessem a közellétedet és a Te atyai szeretetedet. Az imádságon keresztül erősíts és vígasztlj engem és vezérelj a Te tanácsoddal. Ámen.

— Ha az imádságon keresztül nem találkozunk az Istennel, akkor mikor tudnánk vele találkozni? —

Jackson M. Cyril (Illinois)

PÉNTEK, JANUÁR 8.

Olvassuk: I. Timótheus 2:1—8.

10