Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-03-01 / 2. szám

SZOMBAT, MÁRCIUS 21.

Olvassuk: Efézusi levél 4:25—32.

«Ha megvalljuk bűneinket, ő hű és igaz, hogy megtisztítson minket minden hamisságtól.» (I. János 1:9).

Szomszédomnak a kertje tele volt gazzal, azért reggelenként kiment a kertjébe és szorgalmasan irtotta a sok gazt. Egyik reggel így szólt hozzám: «Ez a gaz irtás olyan mint a bűn irtása a szívünkből, mindig kell csinálni és soha sincs vége.»

Mi minden nap rá vagyunk szorulva az Isten megbocsátására. Amíg életet ad nekünk az Isten, naponta meg kell bánnunk a bűneinket és kérni Isten bűnbocsánatát. A csodálatos dolog az, hogy akárhányszor fordulunk bűnös életünkből Istenhez, Ő mindig vár minket, mint ahogy a tékozló fiú apja folyton várta haza eltévedt, de megtérő és hazatérő fiát. Isten nem csak várja a mi bűntől való elforulásunkat, megtérésünket, de mindig kész a megbocsátásra és visszafogadni minket az Ő atyai szeretetébe.

Nem nagy és megmagyarázhatatlan csoda-é az, hogy Isten a Jézus érdeméért megbocsát minden bűnbánónak, aki hozzáfordul a bűnből való szabadulásért.

IMÁDKOZZUNK: Szeretetnek és megbocsátásnak Istene! Ahogy ezt a napot megkezdem. Hozzád fordulok és kérlek bocsásd meg minden bűnömet, amellyel Téged naponta és sokféleképpen megbántalak. Vedd el szívemből a bűnnek minden magját, amely arra törekszik, hogy tönkretegye az életemet és elszakítson Tőled. Az Ur nevében hallgass meg. Ámen.

— Az Ur Jézus így szólott: «Bízzál fiam! Megbocsáttattak néked a te bűneid.» —

Turner P. Róbert (Dél Karolina)

23