Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-03-01 / 2. szám

KEDD, MÁRCIUS 3.

Olvassuk: Efézus 2:13—32.

»Nem azért küldte az Isten az Ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem, hogy megtartassék a világ általa.« (János 3=17.)

Az amerikai települések kezdeti idején volt egy bank Kentucky államban. Nem volt ebben a bankban valóságos pénz, hanem tulajdonosa átvette a szőrméket és más eladási tárgyakat, s valóságos pénz helyett kiállított egy váltót. Aztán a bankár hajóra szállt és a holmikat leszállította New Orleansba, értékesítette azokat, így igazi pénzt szerezve, visszatérte után kifizette a váltó ellenében mindenkinek a kijáró összeget.

A mi megváltatásuhk nem így megy végbe. Nekünk nem kell vámunk arra, hogy a mennyei Kezesünk aranyfedezet után járjon. Ő már megszerezte azt és amikor mi átadjuk neki nem »értékeinket«, de bűneinket, Neki hatalma van arra, hogy kifizesse azok véres-halálos árát és szívünkben elpecsételje a bűnlbocsánat békességét: »Megbocsáttattak néked a te bűneid!« Az az evangélium, hogy noha mi kárhoztatást érdemelnénk, Krisztus nem taszít el, hanem megtart a bűn, halál és ördög ellen.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Édesatyánk! Hálát mondunk Néked a Te szent Fiadért, aki készségesen fizette vérével az árt, hogy megváltson bennünket. Bár mi ezt az árat soha visszafizetni nem tudjuk, hadd háláljuk meg azzal, hogy egész életünket Néked szenteljük. Nem azért, HOGY megválts bennünket, hanem MERT megváltottál Őbenne. Térjen dicséret, tisztesség és hálaadás ezért a Te háromszor szent nevedre. Ámen.

— »Krisztus szeret minket: önmagát adta miértünk ajándékul és áldozatul az Istennek.« (Ef. 5:2.) —

Holloway T. H. (Észak Írország)

5