Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-03-01 / 2. szám

Olvassuk: I. János 4:7—15.

»És Ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az Ő sebeivel gyógyulánk meg.« (Ézsaiás 53:5.)

Egy régi legenda szerint éhínség idején a pelikán madár saját vérével táplálja fiókáit. Sebet tép a mellén, hogy kiömlő vére legyen eledelül kicsinyeinek...

Az önvérét ajándékozó pelikán madár keresztyén szimbólummá lett, mert az Ur Jézus is úgy adott életet a bűnben pusztuló embernek, hogy kiterjesztette szeretőiének szárnyait felettük és vérét ontotta, hogy éhhalált ne lásson a lélek. Ahogy Maga mondotta: »Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon. Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital.«

Krisztusnak ebben az önmagát ajándékozó áldozatában értjük meg igazán azt, hogy milyen az Isten szelete te, mindenre kész, örök és elégséges. Nem kell senkinek sem közülünk lelki halálba dermedni: Isten szeretetének a napja felettünk is süt.

IMÁDKOZZUNK: Óh Isten, aki jobban szeretsz bennünket apánknál és anyánknál is, hálával köszönjük meg Néked a váltságot, melyet szereztél számunkra a Krisztus Jézusban, te egyszülött Fiadban. Hadd élhessünk az O áldozata erejével úgy, hogy hűséges és hasznos eszközökké váljunk a Te kezedben! Az Ő érdeméért kérünk. Ámen.

— Isten szeretetét Krisztus áldozata bizonyítja. —

Khilare (India)

VASÁRNAP, MÁRCIUS 1.

3