Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-01-01 / 1. szám

Olvassuk: János 3:16-21.

»Nem azért küldte Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem, hogy megtartassák a világ általa«. (János 3:17).

Krisztus szerepét az Ige kétféleképpen világítja meg: 1. Ő nem e világ kárhoztatására jött. 2. Ő azért jött, hogy megtartsa a világot.

A farizeusok szakértők voltak az ítéletben, Krisztus azonban a szeretetben volt felülmúlhatatlan Mester. Romboló kritika nem menti meg ezt a világot, csak sorompót állít és gátakat emel az embertestvérek közé.

Jézus a szeretetével menti meg a világot. A farizeusok kritizálták Jeruzsálemet; Jézus sírt a város felett. A modern ember is a könyörületes szívre vár. A törvény, az emberi lelkiismeret, az egyetemes erkölcs a kárhoztatásban ad segédkezet — egyedül Jézus az, aki megtart. Ő így szólt a bűnös nőhöz: »Én nem kárhoztatlak; eredj és többé ne vétkezzél!« Krisztus ugyanígy szól ma is, mert Ő »tegnap és ma örökké ugyanaz«. (Zsidók 13:8).

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, segíts minket arra, hogy embertársaink felé megértéssel és a szív együttérzésével forduljunk. Ha vétkeinkre nézünk, kegyelemért könyörgünk. Ó engedd, hogy Krisztus megmentő hatalma átformáljon minket az Ő hasonlatosságára. Az Ő nevében kérünk. Ámen.

— Krisztusnak hatalma van a világ kárhoztatására, de ő a hatalmát a világ megmentésére használja fel. —

Dutt Harold (Ohio)

PÉNTEK, FEBRUÁR 28.

61