Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Lukács 23:33-43.

»Atyám! bocsásd meg nekik; mert nem tudják mit cselekesznek«. (Lukács 23:34).

Egy középkorú asszonynak ragyogó tehetségű, de iszákos férje volt. Néha napokig sem ment haza. Ilyenkor az asszony rettenetesen szenvedett.

Mondtam neki: »Gyermekeid és a magad érdekében nyugodt lelkiismerettel elhagyhatnád az uradat«.

így válaszolt: »Nem tudom megtenni, mert ezek ellenére még mindig szeretem«.

Vájjon nem ez igazán a szeretet lényege? Mindig adni és megbocsátani, várva a napot, mikor viszontszeretetre találunk.

A bűnös emberhez lehajló isteni szeretetet mindig a Kálvária keresztje előtt tapasztaljuk meg. Onnan hangzik felénk: »A szeretet soha el nem fogy«.Krisztus, végtelen szeretetében, a kereszten így szólt: »Atyám, bocsáss meg nekik«.

Krisztus követői bocsánatot nyertek és a megbocsátók seregébe tartoznak.

IMÁDKOZZUNK: Istenünk, aki a kereszt által megváltasz minket, taníts, hogy mi is meg tudjunk bocsátani az ellened és ellenünk vétkezőknek. Úgy bocsáss meg nekünk, ahogy mi is megbocsátunk. Megváltó Krisztusunk nevében kérünk. Ámen.

— A keresztyén ember nemcsak bocsánatot nyert bűnös, hanem mások bűneit megbocsátó lélek is. —

T. Taylor Faitchney (Ontario)

CSÜTÖRTÖK, FEBRUÁR 20.

53