Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-01-01 / 1. szám

»... szemeimmel látlak Téged. Ezért hibáztatom magam és bánkódom a porban és hamuban!« (Jób 42:5,6.)

Jób védekezett, amikor három barátja azzal vádolta, hogy szeretteinek, vagyonának elvesztése és saját betegsége is annak a következménye, hogy vétkezett. A vádak: nem tudták meggyőzni az igazságról. Amikor szermtől-szembe kerül Istennel, akkor eljutott a meggyődésre, hogy minden ember, úgy ő is bűnös Isten előtt.

A személyes bűnismeretet szeretjük elkerülni. Ha azonban Isten szentségének a fényében látjuk meg magunkat, nem marad más hátra; ez a felsírás: Vétkeztem!

Mi történik, amikor bűnösnek találtatunk? A Szent írásban ezt az ígéretet olvashatjuk: »Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.« (I. Ján. I. 9.)

IMÁDKOZZUNK: Megvalljuk előtted jó Atyánk,

hogy vétkeztünk. Köszönjük a hatalmadat, mellyel megszabadítsz minket. Add nekünk a bizonyosságot, hogy megbocsátottad bűneinket, Jézusért, Aki meghalt a mi bűneinkért. Ámen.

— Ha megvalljuk, Isten megbocsájtja bűneinket. —

Gordon Chilvers (Anglia)

KEDD, FEBRUÁR 11.

Olvassuk: Jób 42:1—6; Zsolt. 51:9—17.

44