Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-01-01 / 1. szám

SZERDA, FEBRUÁR 5.

Olvassuk: Mikeás 7:18—20; Titus 2:11—3:7.

»Kigyógyítom őket hűtlenségükből, szeretem őket ingyen kegyelemből, mert elfordult tőlük az én haragom.« (Hóseás 14:5.)

Minden ember életében eljön az idő, amikor úgy érzi, hogy nincs minden rendben a lélek és a Teremtő Isten között. Ha nem vagyunk közösségben Vele, ha nem érezzük az Ő jelenlétét, akkor a kísértések között vereséget kapunk.

Mindenki aki kiesett az imádságban való gyakorlatból és újra kísérletet tesz imádkozni, tudja, hogy mit jelent a megbocsátás.

Ha nincs belső békességünk, akkor megpróbálunk úgy elmenekülni magunktól, hogy lázas sietséggel sok mindenbe fogunk és szaporítjuk a tennivalóinkat. Menynyivel inkább jobb imádságban Isten elé járulni.

»0 az irgalmasságban gyönyörködik«. Ezek a szavak Mikeáson keresztül úgy hatnak a lelki ember számára, mint az eső a kiszáradt földre. Van megbocsátás! A biblia nagy egyéniségei, minden korszak Isten és emberei megerősítik azt, hogy Isten megbocsát azoknak, akik ellene vétettek. A biblia vezérfonala is az, hogy Istennek az a célja, hogy megváltsa az emberisséget a bűn átkától, amely az Isten és az ember között megszakította a kapcsolatot.

IMÁDKOZZUNK: Milyen megnyugvással fordulunk Hozzád Urunk, Te vagy a mi menedékünk. Köszönjük bűneink bocsánatát, és azt az ígéretet, hogy velünk maradsz. A Krisztus nevében kérünk. Ámen.

— Isten öröme a mi erősségünk, amikor őbenne megbékéltünk Szent Fiával! — ,

Kohlstaedt E. Donald (Washington)

38