Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-01-01 / 1. szám

»Jaj azoknak, akik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak.« (Ézs. 5:20.) A próféta figyelmeztetése: »jaj azoknak, akik a go­noszt jónak mondják«, került elém egy újsághirdetés formájában. — Egy nagy üzlet bor- és szeszelárusító részlege idézte ezeket a szavakat Lukács evangéliumá­ból: »Tedd magadat kényelembe, egyél, igyál és gyö­nyörködjél «. Az ujsághirdető azonban megállóit ennél a résznél és nem fejezte be az idézetet: »monda pedig néki a Isten: bolond, ez éjjel elkérik a te lelkedet tető­led.« Ez a hirdetés is azt mutatja, hogy egyesek milyen alacsonyra süllyedhetnek, amikor pénzt akarnak sze­rezni. Ez nagyon messze van attól, amit Jézus akart fel­mutatni ebben a részben: t.i. a kívánságok megzabolása a magasabb élet kedvéért. A mai ember »mit törődöm én azzal« magatartása nem egészen új találmány. Abban az időben is, amikor Ézsaiás próféta élt, volt aki így szólt: »együnk, igyunk, mert holnap meghalunk.« így volt ez akkor, így van ez most is, legalább is azoknál, akik a gonoszt jónak mond­ják. IMÁDKOZZUNK: Atyáink Istene, akinek törvé­nyeid nemzedékről nemzedékre tartanak, adj belénk bölcs szívet, hogy megtanuljuk a Te akaratodat ami jó a mi életünk számára. Vezérelj bennünket az igazságnak az ösvényén, szent Fiad érdemében kérünk. Ámen. — Ne tévelyegjek, Isten nem csúfoltatik meg, mert amit vet az ember, azt aratándja is! — Leimen Elinor (Kalifornia) VASÁRNAP, FEBRUÁR 2. Olvassuk: Ézsaiás 5:20—24; Lukács 12:16—21. 35

Next

/
Oldalképek
Tartalom